Rengetegen szenvednek a házi portól, de kevesen tudják, hogy valójában a poratka ürüléke okozza a problémájukat. A házi poratka az ember környezetében mindenhol előfordulhat, azonban az atkák ellen könnyű harcolni. Mutatjuk, hogyan.

Nem a portól, hanem az atkák levegőben szálló mikroszkopikus méretű ürülékétől köhögnek, tüsszögnek, vakaróznak a házipor-allergiások. Az ember elhalt szövetdarabkáit fogyasztó, szabad szemmel láthatatlan ízeltlábúak ellen azonban nagyon is lehet védekezni. Nem csak takarítási, hanem a poratka populáció méretét is sikerrel befolyásoló tippeket adunk!

Szinte már népbetegségnek számít a köznapi szóhasználatban házipor-allergiának titulált kellemetlen tünetegyüttes, ami a köhögéstől, tüsszögéstől, nehézlégzéstől, fulladási rohamtól egészen az asztmás reakciókig vagy éppen ekcémás jellegű kiütések jelentkezéséig terjedhet.

Allergiás tünetek esetén elsősorban helyes orvosi diagnózisra van szükség. Szakorvosok (bőrgyógyász, tüdőgyógyász, allergológus) feladata a házi poratka és a megbetegedés közötti összefüggés igazolása vagy elvetése.

A gondot valójában nem a lakásban, házban a legalaposabb takarítás ellenére is jelen lévő por okozza, hiszen az emberi szervezet folyamatosan ki van téve a szabad szemmel nem is mindig látható, mikroszkopikus méretű porszemcsékkel való találkozásnak. Ez az élet természetes velejárója. A problémát, azaz az allergiás reakciók különböző súlyosságú tüneteit a pókokkal rokonságban álló háziporatkák mikroszkopikus méretűre töredezett ürüléke okozza, amit belélegzünk. Az atkák száma késő tavasszal, nyár végén és kora ősszel a legnagyobb, mivel a lakások levegőjének nedvességtartalma ilyenkor a legnagyobb.

A poratkák elhalt emberi hámsejtekkel táplálkoznak, például haj- és bőrdarabokkal, elszarusodott hámmal (és az azon megtelepedett gombákkal). Logikus módon ezért ott bukkannak fel és találhatók meg nagy számban, ahol ezek a maradványok is fellelhetőek: az ágyban, párnákon, bútorhuzaton, szőnyegeken vagy éppen a gyerekek plüssállataiban.

Akármennyire is irtózunk attól, hogy elképzeljük ezt a mikrovilágot, a tény, tény marad: egy felnőtt emberről naponta körülbelül 1 gramm felhám válik le. A poratkák pedig ezzel táplálkoznak, úgyhogy tetszik vagy sem, számolnunk kell a létezésükkel.

A modern lakások ráadásul kitűnő táptalajként funkcionálnak, hogy ezek a valójában mindössze 0,3-05 mm hosszúságú, ovális alakú, átlátszó testű mini ízeltlábúak jól érezzék magunkat nálunk. A jól szigetelt falak, a tökéletesen záródó ajtók, ablakok ugyanis minimálisra csökkentik a természetes légcserét, ha nem szellőztetünk rendszeresen. Márpedig a poratkák éppen a magas páratartalmú, 17-25 fok közötti hőmérsékletet kedvelik. Meg persze a sötétet.

Ezeknek az információknak a birtokában máris hatékonyabban vehetjük fel ellenük a harcot, hiszen

• ha rendszeresen napoztatjuk az ágyneműt és havonta egyszer-kétszer legalább 60 fokon mossuk,
• kárpit helyett bőr- vagy műbőr borítású bútorokat választunk,
• rendszeresen berakjuk a mosógépbe a plüssállatokat is (szintén 60 fokon),
• vagy éppen a fagyasztóba (-20 fok alá),
• havonta mossuk a lehetőleg műszálas anyagból készül függönyöket,
• gyakorta tisztíttatjuk a szőnyeget,
• rendszeresen szellőztetünk,
• kerüljük a toll- és pehelypaplanok használatát,

akkor garantáltan a komfortzónájukon kívülre lökjük a poratkákat.

Az ágymatracot, kárpitos bútorokat, szőnyeget jó minőségű, erős porszívóval érdemes tisztítani.  Az ágymatracot, kárpitos bútorokat nem tudjuk kimosni vagy berakni a fagyasztóba, de a rendszeres porszívózás mellett télen kirakhatjuk a fagyba néhány órára, ami garantáltan végez az atkákkal. Ugyanezt tehetjük ilyenkor a párnákkal ágyneműkkel, plüssállatokkal is.

Ha ezeket a védekezéseket rendszeresen alkalmazzuk, akkor bármely lakásban kordában tarható a poratkák jelenléte, és nem fog gondot okozni a porallergia.